Új szerzeményeim. :) Mostanában nagyon rákaptam a körömdíszítésre, hihetetlenül sok körömlakkom van, de tényleg. Már nem tudom hova tenni őket. :D Ezeket a kis gyümölcsös kincseket nemrég szereztem be, nekem nagyon tetszenek. Úgy gondolom, ez is az önkifejezés egy módja. Régen egyáltalán nem használtam se sminket (Az egyéniség börtöne) és a körmeimet sem festettem. A súlyveszteséggel fokozatosan kaptam rá az ilyesmikre. Nektek hogy tetszik ez a fajta körömdísz? :) Már rendeltem kis csillogó bigyókat is, majd azokat is prezentálom. :) A körömfestés az utóbbi időben rituálévá vált nálam. Ez olyasmi, mint valami jel. Mindig kifestem a körmeimet, és amikor rájuk nézek, eszembe jut, miért is küzdök. Ez nagyon fontos nekem. Szükségem van ilyesféle emlékeztetőkre, hogy amikor elgyengülők, és a hűtő előtt állok, be tudjam csukni. Hát valami ilyesmi. :)

Én tudom a legjobban, milyen nehéz lemondani az édes üdítőkről fogyókúra alatt, hiszen egyenesen imádom ezeket az egészségtelen vackokat. Most már inkább a vizet választom, de néha még mindig megkívánom az üdítőket. Nos, ha fogyókúra alatt üdítőválasztásra kerül a sor, adok néhány tippet, mire kell odafigyelni. Mindig nézd meg az energiatartalmat az üvegen: a 0-20 közötti kalóriatartalmú üdítők diétásak, azokat ihatod, de ha igazán oda akarsz figyelni, akkor maximum 5kcal legyen.  

Huh, ma nagyon-nagyon sűrű napom volt. Vonatoztam, szövetanyagok után szaladgáltam este kilencig, varrtam. Majomfüleket varrtam. Inkább ne kérdezzétek. :DD A lényeg, hogy ezért nem tudtam napközben több bejegyzést írni. Na de most bepótolom. Egy elég fura blogbejegyzés lesz ez, ugyanis a vonaton kezdtem el írni, és a vonaton mindig elkezdek filozofálgatni. Előre is elnézést kérek. :)
     Az utazás alatt végigvettem, hányfajta fogyókúrát próbáltam már ki: Atkins, Dukan, Szelektív stb. Még a Norbisat is, amely annyiban rosszabb a többinél, hogy még egy valag pénzt is lehúznak rólad. Némelyikkel sikerült is lefogynom 5-8 kilót, amit később nagyjából vissza is szedtem. Egy dolgot azonban megtanultam a sok sikertelen kísérletből: nincsen csodaszer, amelyet ha megiszol, egyszer csak megnyílik előtted a mennyország kapuja. Nincs semmi, csak te vagy és az akaratod. Az akaratod mögött pedig ott vannak az álmaid, s ha mindenképpen szükséged van valamiféle útmutatásra, válaszd az álmaidat. Az adjon erőt, hogy a nyomukban jársz, s napról-napra közelebb kerülsz hozzájuk. Gondolj a napra, amikor már csak egy karnyújtás választ el téged a céltól, és soha ne hagyd ezt a gondolatot, mert ez fog elvezetni téged a boldogsághoz. 
     A fent említett fogyókúrák egyébként voltaképpen nem teljesen elvetendőek, ugyanakkor semmi csodaszerű nincsen bennük. Ha keveset eszel, fogysz. Ennyi az egész. Amelyik fogyókúra azt mondja, hogy csokit zabálva, diéta nélkül fogsz lefogyni tőle, annak azonnal vágj a képébe egy éhes hörcsögöt, mert ilyen nem létezik. Sajnos a fogyni vágyóknak el kell fogadniuk a tényt, hogy nehéz helyzetben vannak. Innen nincsenek könnyen járható utak. Ugyanakkor ez nem feltétlenül rossz. Egy időben megfigyeltem, hogy sokan azok közül, akinek természetesen, születésük óta jó alakjuk van, később hanyagul bánnak a testükkel. Nem sportolnak, mert hát nekik sosem kellett (persze vannak kivételek, nem is kevés!). Ám egy olyan valaki, aki áldozatok és sok izzadtság árán érte el a szép alakot, az egész életében oda fog figyelni a testére. A sport az élete részévé válik, éppúgy, mint az egészséges ételek iránti igény. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen embereknek a személyiségükben is kialakul egyfajta alázat a test iránt és megértés más emberekkel szemben. Ez nagyon fontos. Tehát én azt mondom, ne sajnáljátok, hogy a sors nehezebb utat rendelt nektek, mint másoknak. Ezt el kell fogadni. Ettől vagyunk mi különlegesek.

Holnap leírom, én milyen fogyókúrával fogytam le 10 kilót, amit már egy éve tartok. Addig is puszi mindenkinek, jó éjt! :)
 

Mivel nagyon sokáig túlsúlyos voltam, mindig is önbizalomhiánnyal küszködtem. Egy időben csak fekete, lepelszerű ruhákban jártam, amely mindent eltakart belőlem. Úgy éreztem, nem viselhetek szép dolgokat, mert rajtam úgyis minden csúnyán mutat. Nem hordtam ékszereket, csak sportcipőben jártam, bő farmereket hordtam, a smink szóba sem jöhetett. Szürke kisegér voltam.
A legrosszabb az volt, hogy én nagyon szerettem a szép ruhákat (most is szeretem őket), és rajongtam a divatért, mégsem hordhattam semmi olyat, ami igazán tetszett. Ma már más a helyzet. S bár még most sem vagyok megelégedve a külsőmmel (még legalább tíz kilót le szeretnék fogyni), a régi és a mostani énem között ég és föld a különbség. Hordok magassarkút, szűk nadrágokat, színes ruhákat. Megtaláltam a nőiségem, amely korábban sosem volt. Számomra az a boldogság, hogy önmagam lehetek. A túlsúlyomra mindig is börtönként tekintettem, az egyéniségem börtöneként. Elvégre én nem szürke egér vagyok. Sosem voltam. Ti sem vagytok azok!
A fenti képen az egyik kedvenc magassarkú cipőm van. Komolyan! Ilyenekért megéri lefogyni, nem??? Ez a cipő egyébként életveszélyes fegyver is, ugyanis mindenütt fekete tüskék borítják, és rohadt élesek! Csajok, ilyenben menjetek buliba, így teljes biztonságban vagytok. :DD

Apropó, van kedvenc cipőtervezőtök? Nekem Christian Louboutin. :)

Megnehezíti a fogyókúrát, hogy gyakran, főként tévénézés közben vagy unalmas perceinkben ránk tör valamiféle kényszeres érzés, hogy rágcsálnunk kell valamit, nasiznunk. Ilyenkor szokott az lenni, hogy az ember apránként kifosztja a hűtőt, mondván, csak még egy falatot ebből és abból, annyi nem számít. Csakhogy a sok falatból igencsak nagy lakoma kerekedik. Nekem erre a kényszeres evésre van egy bevált módszerem: napraforgó magot rágcsálok. De nem ám megvenni a boltban hámozottan! Meg kell azért dolgozni. :) A napraforgómagot nem lehet gyorsan enni, viszont megteremti a nasizás élményét, miközben nem sok kalória. Kétszáz gramm hámozott napraforgómagban kb. hatszáz kalória van, ami nem sok, és még egyszer mondom: ez kétszáz gramm tömény mag! Egy hámozatlan zacskó ennek legalább a fele, ha nem kevesebb. És senki sem eszik meg egyszerre egy egész zacskóval. Ráadásul magas az E-vitamin tartalma, és kizárólag telítetlen és esszenciális zsírsavakat tartalmaz. Tehát napraforgómagra fel! :)

A sporthoz olykor nagyon nagy energiát tud adni valami jó zene. Én többek között erre a mashupra szoktam futni mostanában. Nektek van valami jó zenétek, amire szerettek sportolni? :)

Gondolom, legtöbben hallottatok már drága Schobert Norbink legújabb missziójáról, melynek keretében nyilvános közösségi oldalán egy túlsúlyos nő hátulnézeti fotóját postolta ki, s alá a következőket írta: „A fánk- és a gofripult győzelme. Gondolj bele! 18 év. A szerelem veszített. Női önérzet veszített. X láb nyert. Lúdtalp nyert. Örök narancsbőr nyert. Kettes típusú diabétesz nyert. Boldog élet veszített. Mindezt azért, hogy nyam-nyam a fehér liszt és cukor elolvadjon a szájában. Megéri? Hülyék vagytok? Nem érdekel, ha sértő. A barátok nem nyaliznak. Ez érted szól! Ne fojtsd gusztustalan hájba az egyetlen életed!”
Remélem, megbocsájtotok érte, hogy én most nem teszem ide ki ezt a képet, aki nagyon kíváncsi, könnyen rátalál a neten. Az eset természetesen még Norbi követői között is sokakat elborzasztott. Kicsit utána olvastam az interneten, mit gondol erről az ügyről a drága nép: sok a felháborodott, de akadnak helyeslők is. Egyesek megalázónak tartják azt, amit Norbi a szerencsétlen nővel tett, mások szerint csak az igazságot mondta meg keményen. 
Norbi így reagált a támadásokra:
Hogy lehet valakit megalázni, aki fel sem ismerhető? Hátulról egy sziluett látszik. Ráadásul nem is ismertem a lányt, egyszerűen csak lefotóztam, gyakran készítek magamnak szociológiai fotókat. Ahányszor ilyen kövér embert látok, mindig az jut eszembe, hogy pár másodperc boldogságért vajon miért követnek el lassú öngyilkosságot. Ezek az emberek meghalnak, de addig sem élnek. Egy ­jelenségről írtam, aminek azt a nevet adtam, hogy „nyami-nyami”.
Én sokáig gondolkodtam az eseten. Nekem ne mondja senki, hogy a családtagok és barátok nem ismerik fel a nőt, csak mert hátulról van lefotózva. Ez kamu. Én csak a kézfejéről felismerek embereket. Szóval úgy vélem, ebben a dologban Norbi nagyot hibázott. Nem számolt azzal, hogy nem minden ember ugyanúgy reagál bizonyos dolgokra. A lány nyilván fel fogja magát ismerni a képen (főleg hogy oda-vissza bejárta az egész világhálót), tehát a dolog kétféleképpen sülhet el. A kis  akciójával Norbi vagy még súlyosabb lelki sérüléseket okozott a hölgynek, vagy a másik lehetőség: hogy valóban elért hozzá az üzenete. Én a magam részéről úgy vélem, hogy a szándék nem volt feltétlenül mordori, mégsem így kellett volna csinálni. Abban igazat adok Norbinak, hogy az embereket rá kell ébreszteni a kegyetlen valóságra. Régen, mikor anyám rám szólt, hogy ne egyek többet, vagy hogy diétázzak, mindig nagyon dühös voltam rá. Kegyetlennek tartottam őt, és azt hittem, nem szeret. Később azonban megértettem, hogy csak a javamat akarta, és csak a jószándék vezérelte. Azóta is hálás vagyok neki. Kemény volt hozzám, de az én érdekemben. 
     Ellenben nem értem, hogy miért kell ennek a szerencsétlen lánynak a fotóját felhasználni? Nem így kellet volna ezt csinálni. Az emberekkel el kell beszélgetni, szemtől-szemben kell a képükbe mondani az igazságot, nem egy közösségi oldalon. Vagy esetleg nagy tömeg előtt is lehet alkalmazni ezt az agresszív kampányt, de nem kellenek "áldozatok". Persze az elképzelhetetlen lenne, hogy Norbi leszálljon a piedesztálról, és elbeszélgessen az emberekkel. Legfeljebb jó kis summa fejében.
     Összegezve tehát én nem ítélem el teljesen azt, amit Norbi tett, de nem értek egyet a módszereivel. Ti mit gondoltok erről?

Az oldal jelmondata a Történetek és utak a boldogság felé. Úgy érzem, némi magyarázatra szorul, hogy miért is választottam ezt. Ugyebár ez egy fogyókúrával foglalkozó portál, ennélfogva a fenti mondat azt sugallhatja, hogy csak azok az emberek lehetnek boldogok, akik a jelen kor külsővel kapcsolatos elvárásainak teljességgel megfelelnek. Nos ez nem igaz. Nem minden kövér ember szomorú, sőt sokan közülük tökéletesen elégedettek az életükkel és boldogok úgy, ahogy vannak. (és csak mellékesen jegyzem meg, hogy az ilyen embereknek jellemzően eszméletlen jó humoruk van:) De ismétlem: most a boldog kövér emberekről beszélek. Életem során számtalan olyan emberrel találkoztam már, akik kinézetük ellenére élvezik az életet és kiegyensúlyozottak lelkileg, boldog párkapcsolatban élnek. Olyan boldogságot láttam a szemükben, hogy azonnal hatalmába kerített az irigység. Mindezzel annyit akartam mondani, hogy nem mindenkit ugyanaz az út vezet a boldogsághoz.
      Én mégis ezt a jelmondatot választottam: Történetek és utak a boldogság felé. Miért? Nos nagyon egyszerű rá a magyarázat, bizonyára már ki is találtátok. *dobpergés* Nem minden kövér ember boldog.*a tömeg zúgolódik a megdöbbentő hír hallatán*:DD Az ilyen túlsúlyos emberekben ott van a sosem halványuló érzés, hogy nincs így rendben ez az élet. Ez nem én vagyok, én egy vagány, kacér, humoros csaj vagyok egy rossz testbe zárva, nem lehetek önmagam, be vagyok zárva. Innen egyenes út vezet a depresszióba. S ha már ilyen mélyre süllyed az ember, kezd kikristályozódni, hogy már csak egyetlen út maradt a boldogság felé: változtatnod kell az életeden
A gyógyszerek ugyan segítenek helyrerakni  a fejedben a dolgokat, de a lelked tovább szenved. Tovább, tovább és tovább, amíg már nem bírod el. Ilyenkor kell felébredned a valóságra, és megtalálni az utat a boldogság felé.
      Hát röviden ennyi lenne. :)

Lassan, de biztosan haladok az oldal fejlesztésével. Még nagyon sok alapvető dolog hiányzik, sok tervem van, de a lényeg, hogy sikerült lefektetni valami alapot. Felkerült a chat, és egy új modul A Te történeted címmel. Ide voltaképpen a Ti történeteiteket várjuk (részletesebb leírást a modulra kattintva találhattok). Azért így már kicsit interaktívabb az egész. :)
     Kikerült egy Napi fogyókúrás tipp doboz is a falra, ide minden nap fel fogok tölteni valami hasznos tanácsot, illetve egy-kettő tippről részletesen is fogok írni a blogban (kérni is lehet egy-egy tipp kifejtését). :)
Továbbra is szeretettel várok mindenkit a csapatban. :)

Már nagyon rég megszületett a fejemben az ötlet, hogy létre kellene hozni egy olyan oldalt, amely a fogyókúrával foglalkozik. Sokáig nem igazán tudtam, hogyan kezdjem el, ám abban kezdettől fogva biztos voltam, hogy nem olyan weblapot szeretnék, amely mindenféle fogyókúrás módszereket reklámoz, és esküszik rájuk. Én mást akartam elérni. Magam is nagyon sokáig küszködtem plusz kilókkal, tehát mondhatjuk, hogy képben vagyok a témát illetően. De az irgalmatlan sok fogyókúrás módszeren túl tanultam valami sokkal lényegesebbet erről az egészről: a megfelelő motiváció elengedhetetlen. S itt most nem arra gondolok, hogy az ember szép akar lenni, mert az természetes. Ám sok esetben a szépség iránti puszta vágy nem elég, hisz az éhség hatalmas úr. Éppen ezért szükségünk van sok-sok támogatásra és bátorításra, amit nem mindenki kap meg otthon. Arról nem is beszélve, hogy csak az értheti meg igazán, milyen nehéz dolog is ez, aki már volt hasonló helyzetben.
Ezért nyitottam meg a Diet Documentset. Szeretnék létrehozni egy kis közösséget azok számára, akik hasonló problémákkal küzdenek vagy küzdöttek, mint én. Fontos a tapasztalatok megosztása, hogy elmondjuk a saját történetünket és segítsünk egymásnak. Bátorítsuk egymást a változásra. Csatlakozzon mindenki, aki úgy érzi, szüksége van rá! :) Természetesen fogyókúrás tippeket és egyéb finomságok is felkerülnek az oldalra attól függetlenül, hogy nem ez a fő profilja. :)