Huh, ma nagyon-nagyon sűrű napom volt. Vonatoztam, szövetanyagok után szaladgáltam este kilencig, varrtam. Majomfüleket varrtam. Inkább ne kérdezzétek. :DD A lényeg, hogy ezért nem tudtam napközben több bejegyzést írni. Na de most bepótolom. Egy elég fura blogbejegyzés lesz ez, ugyanis a vonaton kezdtem el írni, és a vonaton mindig elkezdek filozofálgatni. Előre is elnézést kérek. :)
     Az utazás alatt végigvettem, hányfajta fogyókúrát próbáltam már ki: Atkins, Dukan, Szelektív stb. Még a Norbisat is, amely annyiban rosszabb a többinél, hogy még egy valag pénzt is lehúznak rólad. Némelyikkel sikerült is lefogynom 5-8 kilót, amit később nagyjából vissza is szedtem. Egy dolgot azonban megtanultam a sok sikertelen kísérletből: nincsen csodaszer, amelyet ha megiszol, egyszer csak megnyílik előtted a mennyország kapuja. Nincs semmi, csak te vagy és az akaratod. Az akaratod mögött pedig ott vannak az álmaid, s ha mindenképpen szükséged van valamiféle útmutatásra, válaszd az álmaidat. Az adjon erőt, hogy a nyomukban jársz, s napról-napra közelebb kerülsz hozzájuk. Gondolj a napra, amikor már csak egy karnyújtás választ el téged a céltól, és soha ne hagyd ezt a gondolatot, mert ez fog elvezetni téged a boldogsághoz. 
     A fent említett fogyókúrák egyébként voltaképpen nem teljesen elvetendőek, ugyanakkor semmi csodaszerű nincsen bennük. Ha keveset eszel, fogysz. Ennyi az egész. Amelyik fogyókúra azt mondja, hogy csokit zabálva, diéta nélkül fogsz lefogyni tőle, annak azonnal vágj a képébe egy éhes hörcsögöt, mert ilyen nem létezik. Sajnos a fogyni vágyóknak el kell fogadniuk a tényt, hogy nehéz helyzetben vannak. Innen nincsenek könnyen járható utak. Ugyanakkor ez nem feltétlenül rossz. Egy időben megfigyeltem, hogy sokan azok közül, akinek természetesen, születésük óta jó alakjuk van, később hanyagul bánnak a testükkel. Nem sportolnak, mert hát nekik sosem kellett (persze vannak kivételek, nem is kevés!). Ám egy olyan valaki, aki áldozatok és sok izzadtság árán érte el a szép alakot, az egész életében oda fog figyelni a testére. A sport az élete részévé válik, éppúgy, mint az egészséges ételek iránti igény. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen embereknek a személyiségükben is kialakul egyfajta alázat a test iránt és megértés más emberekkel szemben. Ez nagyon fontos. Tehát én azt mondom, ne sajnáljátok, hogy a sors nehezebb utat rendelt nektek, mint másoknak. Ezt el kell fogadni. Ettől vagyunk mi különlegesek.

Holnap leírom, én milyen fogyókúrával fogytam le 10 kilót, amit már egy éve tartok. Addig is puszi mindenkinek, jó éjt! :)