Mivel nagyon sokáig túlsúlyos voltam, mindig is önbizalomhiánnyal küszködtem. Egy időben csak fekete, lepelszerű ruhákban jártam, amely mindent eltakart belőlem. Úgy éreztem, nem viselhetek szép dolgokat, mert rajtam úgyis minden csúnyán mutat. Nem hordtam ékszereket, csak sportcipőben jártam, bő farmereket hordtam, a smink szóba sem jöhetett. Szürke kisegér voltam.
A legrosszabb az volt, hogy én nagyon szerettem a szép ruhákat (most is szeretem őket), és rajongtam a divatért, mégsem hordhattam semmi olyat, ami igazán tetszett. Ma már más a helyzet. S bár még most sem vagyok megelégedve a külsőmmel (még legalább tíz kilót le szeretnék fogyni), a régi és a mostani énem között ég és föld a különbség. Hordok magassarkút, szűk nadrágokat, színes ruhákat. Megtaláltam a nőiségem, amely korábban sosem volt. Számomra az a boldogság, hogy önmagam lehetek. A túlsúlyomra mindig is börtönként tekintettem, az egyéniségem börtöneként. Elvégre én nem szürke egér vagyok. Sosem voltam. Ti sem vagytok azok!
A fenti képen az egyik kedvenc magassarkú cipőm van. Komolyan! Ilyenekért megéri lefogyni, nem??? Ez a cipő egyébként életveszélyes fegyver is, ugyanis mindenütt fekete tüskék borítják, és rohadt élesek! Csajok, ilyenben menjetek buliba, így teljes biztonságban vagytok. :DD

Apropó, van kedvenc cipőtervezőtök? Nekem Christian Louboutin. :)